Old school cniut – I. rész – A 19. századi nő

Nagy rajongója vagyok a régmúlt divatjának. Ha választhatnék, biztosan a 19.században élnék, már csak a ruhák miatt is.
Az emberek kifinomultak voltak, akár zsidók, akár sem, nem mutattak sokat. Mindenkinek, minden a képzelőerejére volt bízva. Volt benne báj, finomság.
Éppen ezért döntöttem el, hogy a blogomból biztosan nem fogom kihagyni a divat korából számomra oly kedves időszakot.

Valószínűleg sokak esetleg jogos kérdéseket tesznek fel, hogy miért idealizálok egy olyan korszakot, ami nem igazán “kedves”, bárhogyan is nézzük. De a divat fejlődött még a nehéz, és borzalmas időkben is. Megpróbálkozom vele.
FullSizeRender_1

A 19. századi társadalom osztályokra, rétegekre esett szét, melyeket nagyon merev határok választottak el egymástól.

Az emberek viselkedését, ruházkodásukat íratlan szabályok határoztak meg, melyeket ha nem tartottak be, azt súlyos retorzió követte.
Ez a különböző társadalmi rétegekben, sokszor súlyos családi vitákat eredményezett, ha valaki nem úgy jelent meg, ahogy azt rangja megkívánta. Sok öltözködési tanácsadó jelent meg, de az igazi szabályokat csak úgy lehetett betartani, ha az ember beleszületett, gyerekkora óta tanulta őket.
FullSizeRender_2

Ezen előírások célja elsősorban a tisztességes hölgyek megkülönböztetésére szolgált, hogy véletlenül se keverjék őket össze egy kitartott nővel. – Ezeket a hölgyeket a divatirodalom “félvilági” hölgyeknek nevezni. –
Akárcsak a cniut előírásaiban a boka megmutatása, az erős smink, púder, sőt még az arckrém is erkölcstelennek számított. Így nem is csodálkozunk a kor kijelentésén, amikor azt mondták, hogy 30 év felett már nem fiatalok a nők, 40 év felett pedig már öregasszonyok. Szerencsére ma már nem ragaszkodnak ehhez hasonló szabályokhoz 🙂 .
A szabályok társadalmi osztályokon belül is eltérőek voltak. A középosztálybeli nők délelőtt mosóruhát vettek fel, ebben végezték a háztartási teendőket, kivéve ha sétálni mentek (akkoriban a szó helyes használata korzózni”).
FullSizeRender_3

Egy úriasszony délben hosszú, díszes ruhában ebédelt, bálban ujjatlan, mélyen kivágott dekoltált, öltözéket illett viselni.
A ruhák anyaga, díszítése is életkortól függött. A fiatalabb generáció, egyszerű, könnyű anyagú ruhákat viselt, a férjezett hölgyek már hordhattak feltűnőbb öltözéket, de 40 felett már nem illett divatozni.
Az érettségi után a fiúk, felnőttnek számítottak, ebben a korban megkapták azt a pár darab öltönyt, amire figyeltek, és nem híztak ki, akkor egy életen keresztül végig kísérte őket. A férfiaknak nem kellett a divattal törődniük.

FullSizeRender                            Idősebb asszonyok számára ajánlott modell 1904-ben. – – >

A babák ingszerű ruhát hordtak, a kisfiúk világoskékeket, a kislányok rózsaszínt. (Talán innen jön ez a régi tradíció, hogy fiúkra kéket, lányokra rózsaszínt kell adni??)
A hölgyek akik már elmúltak 40 évesek, csak sötétebb tónusú ruhákat viselhettek, mint pl: barna, lila, sötétkék, fekete. Ha valaki nagyon mutogatni szerette a divat iránti vágyát azt az esetben megszólták.

Az első részben egy kis ízelítőt, kedvcsinálót szerettem volna adni, ha tetszett, akkor a sorozat folyamatosan jelentkezik!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s